A DOJO

A dódzsó (japánul: 道場, nyugaton: dojo) az edzőterem elnevezése a japán harcművészetekben. Szó szerinti fordításban az „út követésére szolgáló hely”, „a megvilágosodás útja/helye”(forrás:Wikipedia). Tehát mi is ez a hely valójában? Egy olyan, térből kimetszett szelet a világban, ahol valami különleges történik. Mert bárki lehetsz, bármilyen titulusod is lehet a civil életben, a dojo-ban ez nem érdekel senkit. Amint belépsz az ajtón, és meghajolsz, megtisztelve a helyet, attól kezdve csak az vagy, akit annak alapján ítélnek meg, hogy mit csinálsz ott, hogyan viselkedsz, miként bánsz a társakkal, és milyen edzésmunkát teszel le ott és akkor, amikor ott vagy. Kivétel nincs.

És itt nem csak a mások tiszteletéről van szó. Itt az vagy, aki valóban vagy, és azzá válhatsz, akivé valóban válni szeretnél. De ennek az eléréséhez nagyon oda kell tenned magad, őszintén, szigorúan és következetesen, minden egyes nap. Ha így teszel, elkezded önmagadat is tisztelni. Ezt jelenti az út, a DO követése: kompromisszumok és szünet nélkül kell munkálkodni magadon. A változás nyilván nem lesz gyors, ahogy egy fa növekedését sem tudod észrevenni, de hosszú idő után már megfigyelhető a fejlődés. A dojo nem ígér azonnali változást vagy sikereket, de garantálja azt, hogy ha valóban akarod, akkor haladni fogsz az úton, szinte észrevétlenül. És egyszer csak rádöbbensz, hogy milyen távol jutottál attól a ponttól, ahonnan valamikor elindultál. Az is lehet, hogy időközben részt vettél versenyeken is, talán elértél eredményeket is, hazahoztál pár érmét, oklevelet és kupát. Ez mind nagyon jó, és méltán büszke lehetsz rá, mint ahogy a dojo közössége is az. Ez színesíti az utadat, a DO-t, és azt bizonyítja, hogy talán valamit jól csinálsz.